Titkot őrző Park

-Uram!  Ahogy mondtam  is magánk, az elhagyatott Parkról szeretnék többet megtudni. Vagyis, be szeretnék menni. Nagyon érdekel a Parkról szóló mende -mondák.

-Fiatal ember! Maga a mende-mondákból semmit sem hisz el. Ugye? –Kérdezi kisé sértődötten az idős ősz hajú ember.

-Őszinte leszek uram. Sok képtelen meséket hallottam a Parkról. Többek között azt is hogy a katonaság néhány évvel ez előtt a három kis faluból ki ürítette a lakóságot, és a néhány ezernyi hektár területtel biró Parkot körbe kerítette szöges drót kerítéssel. Ráadásul még bázist is létesített az egyik kis faluban hogy könnyebben  járőrözhessenek  a Park körül. –nem  fejezhettem be a mondani valómat mert az idős ember közbeszól-

-Már akit ki birtak telepíteni.

-Azt akarja mondani hogy magát nem birták rá venni arra hogy hagya el a lakását?    

-Ha,, nem vette volna észre uram itt vagyok. De  elmondom. Én magam élek ebbe a faluba, vagyis a szülőfalumba. Ahogy látja  csak a házamat nem nőtték be a bokrok, ecetfák. Szóval már több éve itt lakom a lakásomba, és rendbe is tartom. –bólint fejével a háza felé  az idős ember- Ebben igaza is volt. Nekem is feltűnt hogy az egész falut benőtte minden féle bokrok, fák. Az egész falu úgy nézett ki mintha el akarná nyelni egy fiatal erdő. Az utcákat már sűrű akácfák és különböző cserjék sokasága tette még ijesztőbbé. Nem is találtam volna meg a Parkot ha az idős emberrel  nem találkozok a város piacán.

- A piacon kérdezősködtem a Parkról. De! Nagy meglepetésemre mihánt  a Parkot fel említettem abban a pillanatban válasz nélkül sarkon fordultak az emberek és el is siettek tőlem.  Csodáltam is a viselkedésüket. Ezek az emberek városiak! És mégis hisznek a mende-mondákban? Ugyan is engemet is az a mese érdekelt legjobban a sok rémisztők közül, hogy -aki csak bemerészkedett a körbe kerített Parkba azok közül  egy sem tért vissza-

                                                        1

-Ráadásul még a helyi rendőrség is csak anyit mondott az eltűntek hozzátartozóinak - ott a kerítés és száz méterenként a táblával, hogy,,,,

– Életveszélyes a Parkban barangolni!  -- Az idős ember szerint évekkel ez előtt valaki átvágta a drótkerítést és azóta már tizen ketten is be merészkedtek azon a lyukon  a Parkba, de nem tértek vissza. Igazat mondva nem hittem ebben a mesébe sem.

De, mivel örültem annak hogy a piacon mégis valaki szóba állt velem mikor a Parkról kérdezősködtem. Ezért hagytam az idős embert hogy mesélje a számomra képtelennek tűnő történeteket.

-Ha jól értettem uram maga is be akar menni abba Parkba?- kérdezi az idős ember csodálkozva-

-Jól értette. Mondja menyi pénzért vezet el a Park kerítéséhez ahol be lehet jutni. Ugye bár maga azt mondta hogy az összes kapuk be vannak jó erősen heggesztve. Tehát csak azon a lyukon lehet  bemászni a Parkba.

-Igen. Csak azon a lyukon.- erősíti meg az idős ember, de még hozzá teszi félénken hogy mielőtt indulnánk , be hívna a lakásába egy kávéra, és ajálja hogy éjszakázzak nála is még, mert ahogy  én is  látom , már délután négy óra körül jár az idő.

-A Parkba hamar fog sötétedni a hatalmas fák végett. Meg a pénzt is meg beszélhetjük amit  nekem akar adni -mint útvezető fejébe a vacsora közben . –mondja széles mosoly közben-

-Elfogadtam az ajánlatát. A magas akácfák hegyében már a Baglyok kísértetiesen kezdtek huhogni. Bevallom kisé meg is rémültem a huhogásoktól. Városban nevelkedtem fel és a Baglyok huhogását  most hallom életembe először élőben. Hát nem épp kellemes hallani őket. Őz pecsenyét tálalt az asztalara az idős ember. Még falatoztam a pecsenyéből körbe is tekintettem  a konyába. Semmi különös! Mint egy falusi ház. A konyha közepén egy asztal négy székkel, jobbról tőlem egy kerdenc, annak szembe egy heverő, és hátam mögött egy hagyományos tűzhely. De amin meglepődtem a konyha ajtója mellett a fogasra nem kabát, vagy effélék voltak akasztva, hanem két sorozat lövő!

                                                       2

Meg is kérdeztem az idős embert miután elnyeltem a falatot hogy azok a puskák az övé-e?

–Persze, mit gondol ifjú uram? Mivel vadásznák?-válaszolja nyámmogás közben. Több kérdést nem tettem fel neki.

-Oda kinn a Baglyak egyre hangosabban és közelebbről huhognak. Már a huhogásuk is elég félelmet keltett bennem , de mikor megláttam a puskákat akkor már meg is bántam azt hogy felszeretném göngyölíteni a Parkról szóló mende-mondákat.

-Talán csak nem ijedt meg ifjú uram? –bök fejével a puskák felé az idős ember-

-Beismerem kissé rám tört a félelem. –válaszolom és egy új falatot tuszkolok  számba a fényes vellával-

-Ha, már most fél! Akkor hogy akar holnap a Parkba be menni?

-Maga is bejön velem! Nem? –kérdezem a falatot lenyelve-

-Á,,, nincs  annyi pénz ezen a világon hogy betegyem a lábaimat a Parkba.

-Nem akarok én a tizen negyedik ember lenni a ki nem tér vissza a Parkból. –néz a szemembe ,és egy falatot tesz a szájába-

-Tizen negyedik? Hogy érti ezt?      Uram.

-Hát úgy! Hogy maga lesz ifjú uram a tizen harmadik ember aki nem tér vissza majd a Parkból, he be teszi oda  a lábait.- ezt úgy mondta mintha csak –Jó reggelt-- mondott volna valakinek.

-Szóval nem jön velem be a Parkba? –kérdezem és közben felizgultan egy új falatot gyömöszölök a számba.

-Nem! De elvezetem a kerítésig ingyen! Még az egyik puskát is magának ajándékozom száz töltényel.- jelenti ki meggyőzően-

-Nem fogadhatom el a puskát! Meg hát csak terhemre is lenne. Elég nekem a hátizsákomat cipelni. És,,, csak hogy tudja én kifogom fizetni a maga közreműködését. Nem kívánom ingyen! -Mongya mennyi pénzt kér azért hogy a kerítéshez vezet? Ja és számolja be a vacsorát is. –okoskodok-

-Mondtam! Ingyen elvezetem ahhoz az átkozott Parkhoz, és a puskát is oda adom magának ingyen! És erről többé ne essen szó! Érti? Ja és ha, befejezte a vacsorát akkor fekügyön le a heverőre és

aludjon.

                                                 3

Holnap nehéz nap vár majd magára. Én majd később fekszek le.

-Még körbe kell néznem oda kinn. –magyarázza és le akasztja mind a két puskát a fogasról, az egyiket elébem fekteti az asztalara. - ez lesz a magáé- mutat rá jobb keze mutató ujjával majd a másik puskával kilép a bejárati ajtón. Kinn már sötétedni kezdett.  A Hold is már ott ragyogott a fák koronai között a Baglyak örömére, mert ők egyre gyakrabban huhogtak már. Mintha csak a Holdat üdvözölnék az egész falu Baglyai a magas fák  koronájain ácsorogva. Tudtam. Nem lesz nekem ez az éjszaka épp kellemes. Vagyis ha le bírom a szemeimet hunyni egy percre is akkor az sok lesz! De tévedtem. Mikor lefekszek  az ágyra, mellém is fektetem a puskát, -ki tuggya milyen meglepetés vár rám –gondolom- A konyhába csak az ajtón keresztül szűrődött be a Hold kékes fénye.  Magam sem tudom hogy mikor aludtam el, csak arra ébredtem mikor az idős ember a vállamat veregette.

-Jó reggelt ifjú uram !

-Jó reggelt! – válaszolom és feltápászkodom az ágyról-

-Pakoltam a hátizsákjába  néhány napra élelmet és  két kulacs vizet is. Hogy lehet ilyen hosszú útra élelem nélkül elindulni? –dorgál meg-  Az az igazság hogy a városi piacon akartam élelmet venni , de mikor az idős ember szóba állt velem, örömömbe el is feledkeztem arról hogy ennem is kell még a Parkban barangolok majd. –magyarázom az idős embernek, ki  csak egyet legyint és int hogy kövessem-

-Dél előtt  tíz óra körül lehetett mikor elindultunk az idős emberrel. Már a falu szélén gyalogoltunk az állatoktól kitaposott ösvényen mikor megkérdeztem tőlle hogy is hívják. A válasza csak anyi volt –hogy nem fontos nekem az ő neve- Hát nem erőszakoskodtam tovább. De arra nagyon kíváncsi voltam hogy mi is történhetett a jó hírrel biró Parkkal. El hagytuk a fák fogságába lévő falut és úgy két kilóméterre lévő Park felé vettük az utunkat. Az egykor termő földként használt mezőn , amit most cserjék, és mindenféle bozótok telepedtek meg. Néhol a szúrós bozót, bokrok, ember magasságára is nőtt.

-Az idős ember jól ismerte az utat.

                                                  4

Úgy lépkedett előttem a bokrok, cserjék, között mintha minden nap megjárta volna ezt az utat.

-Útközben elmesélte hogy még húsz évvel ez előtt a Parkot, még külföldi turisták is felkeresték. De egyszer tucatnyi fekete öltönyös emberek jelentek meg a Parkban és annak majd felét lezárták a turisták és a gyalog túrázok előtt. Senki sem tudta hogy mért zárták le a Parkot.  De egy napon arra figyeltek fel a falusi emberek hogy munka gépek zöme vonulnak be a Parkba. Nem tudta senki hogy mit csinálnak azok a gépek a Parkban, csak feltételezhették az éjjelenként a falujukba szűrődő hangokból, hogy komoly építkezések folynak a Park eldugott területén. Múltak a hónapok. Egy reggel a munka gépek el is távoztak a Parkból. Pár napra rá már el is kezdték az egész Parkot szöges kerítéssel körbe zárni. Mire befejezték a munkások a kerítést, az utászok is kelet felől a Park vaskos kapujához értek a mű úttal is, amit folytattak is tovább a kapun belül. Nem tudni hogy a mű út hová vezet, de mindenki azt gondolta hogy ahhoz az építményhez amit titokba építettek. Ez után teherkocsik, személy autók jártak ki -be a Park kapuján melyet  éjjel nappal két fegyveres katona őrzött. Még a kerítésen kívül is járőröztek a katonai autókkal az őrök. Szóval senki sem közelíthette meg a kerítést, egy-két száz méterre, de ha mégis akadt oly bátor ember, akkor azt, egyszer figyelmesztették , és az után már lőttek is feléje.

-Nem tudja hogy a Parkba milyen tevékenységet folytattak titokban? –kérdezem és a Park magas fák lombozataira  szegezem a tekintetem-

-Hogy, mi történt benn a kerítés mögött senki sem tudta, akkor sem, meg most sem. -kapom a választ rögtön, hagytam is  ezt a témát rögtön, és másba kezdtem-

-Nem is lehetünk már messze a Park kerítésétől, jól gondolom?

-Igen jól gondolja!-Még úgy egy fél kiló méter. De! Addig még meg gondolhatja magát ifjú uram.  

-Meg gondolhatom magam? De miért? –nézek kérdőn a szemeibe-

-Hát jó! Utána csak saját magát hibázhatja majd. -jelenti ki határozottan a vezetőm-    

                                                     5

—hogy mért kellene saját magamat hibáztatni azt csak akkor értettem meg mikor a Park mélyébe gyalogoltam—

-Mongya ha nem titok? Maga hogy maradt itt a saját falujába?

Tudomásom szerint, mind a három közeli faluból minden lelket erőszakkal ki telepítettek évekkel ez előtt.

-Hmmm ,, túljártam az eszükön! –válaszolja büszkén az idős ember-

-Csalágya volt? Ők?

- Én már akkor is egyedül éltem.

-Ja értem! Elrejtőzött. –szegezem le-

-Ahogy mongya ifjú uram. –nevet rám az idős ember majd a puska csövével a Park folyondáral benőtte kerítésére mutat.

-Igen látom a kerítést. Már benőtte a minden féle paré -cserje. De ott kissé délebbre mintha a kaput látnám!

-Igen jól lássa! Az ott a kapu talán másfél kilós lakattal. –bök a fejével,  a kapu felé az idős ember-

-Hát igen, a lakat jókora, és már a rozsda is emésztette.

Rácsos kapu volt. Ami egykor sinen gördült ide –oda. Talán hét méter nyílást   nyitott és zárt ,  a be, és kifelé tartó járművek előtt.

-Mit fuvaroztak be ezen a kapun? –kérdezem az idős embert, aki a kaputól hat-hét lépésre szaggatta már  le a folyófüvet a drót kerítésről-

-Senki sem tudja. De talán rá fog jönni erre a titokra ha keresztül bújik a ezen a lyukon itt. –mutat a puska csövével az ember nyagyságú lyukra a drót kerítésen-

-Tétováztam néhány pillanatig. Majd legyőzve az izgatottságomat amihez némi félelem is társult, és át bújok lyukon.

-Isten vele ifjú uram! –kiáltja az idős ember ki már tíz lépésre is eltávolodott a kerítéstől-

-Meglepődtem az idős emberen. Enyire fél? Vagy engem tartott egy ügyetlen városi ficsúrnak kitől minél hamarább szabadulnia kel? De itt egy bökkenő mégis! Puskát , töltényeket és enni valót is adott, ráadásul ingyen elvezetett ide a Parkhoz.  -hm,,,, valamit tudhat az öreg-

                                                 6

Jó lesz ha óvatosan követem itt előttem ezt az állatok  által kitaposott kanyargós ösvényt  a kékes színű moha lepte fatörzsek között!

-Tehát ,, állatok vannak a Parkba, talán nem veszélyesek?  Meg kékes színű moha!–jegyzem meg-

-Szorosan egymás mellé nőttek a fák. Ezen nem is csodálkoztam. Da azon már igen.  Sehogy sem értettem hogy miféle moha lepte be a fákat teljesen. Még a leg vékonyabb ágait is be nőtte a  kékes színű moha. A legnagyobb meglepetésem meg az volt, hogy a fák éltek!   Jól látszott az, hogy  a vastag mohán keresztül is  levelek bújtak elő az ágaikon. Pillanatig bámultam a moha lepte fák ágait, majd lassan tovább indulok a kanyargós ösvényen.

-Az egyik kanyar után újból meglepődök. Az ösvény széléig terjedő egy-két négyzet méternyi  zöld színű Penész telep fekszik, inkáb folyik szét min valami pókháló az avaron. Megálltam. Kis bámészkodás után megérintem Penész telepet a kezeimben szorongatott puskám csövével. Az! Abban a pillanatban, mikor a puska csöve hozzá ért egész testében vagyis széltében-hosszába megrándult! –élő Penész! – villan át az agyamon- Abban a pillanatban arrébb is ugrottam, és csak néhány pillanat múlva mertem a fura Penész telepnek  hátat fordítani és tovább lépkedni a kanyargós ösvényen. Később egyre több ilyen misztikus Penész  telepekkel találkoztam a moha lepte fák törzsei között. Szerencsémre egy sem volt túl  közel az ösvény széléhez melyet követtem a Park belsejébe.  De hogy is monda az idős ember? Mikor is hagyták el a Parkot a benn tevénykedők? Ja igen! Hat évvel ez előtt? No mindegy. Most lakatlan a Park, vagyis egy lélek sincs a Parkban csak a mende –mondák szerint  a szellemek ólálkodnak a fák törzsei között, és, még a senki sem látta építmények helységeiben. Mindössze negyed órányit gyalogoltam a kanyargós ösvényen mire ki jutottam a nyíl egyenes műútra melyet két felől folytogatottak már a Park növényzete a fákkal együtt. Műút repedései között néhol térd magasságra is nőtt már a tarack.

 

                                            Eszmi nyomozó nő

—Várostól ötven kiló méterre lévő erdő széléhez ér, Eszmi nyomozó nő. Eloltja a motrot, és ki szál az autóból.  Jól ismeri azt az embert akit az erdő mélyén fog keresni. Tudja hogy, miféle ember a ,,Kígyó,, bece néven ismert volt nyomozó. Eszmi még gyakornok volt mikor megismerkedett a Kígyóval. Négy évig neki volt a társa, vagyis a Kígyó volt a főnöke. Kígyótól az  őrsön mindenki tartott ráadásul féltek is tőle a nyomozó kollégák. Még a nagy főnök is félt tőle, csak Ő ügyesen el tudta dugni a félelmét mindenki elől. De a Kígyó jól tudta hogy mindenki utálja, és félnek is tőle, még maga a nagy főnök is. Ez nem zavarta Kigyót. Ő végezte a munkáját a maga megszokott  módján. Eszmi volt az       Őrsön egyedül nő. Ezért két hónapig, ahogy az Őrsön szokták mondani, -tinta nyaló- munka volt az ővé , ugyan is az való női nyomozónak. Eszmit a kolégájai napról napra sértegették és kigúnyolták.             

—Egy pénteki napon elkésett a jelentéssel.  Ezért a nagyfőnök le is ordította az irodájába. Eszmi sírva kocogott a folyosón, mikor a bele botlott  a Kígyóba.

-Mért sír kis angyalom?- mosolygot Eszmire.

-Eszmi zavarába elmondta hogy a nagyfőnök le ordította mert késett a jelentéssel. Meg azt is hozzá tette pityeregve, hogy a nyomozó kollégák is folyton ki gúnyolják.

-Hogy mi! Mordult fel a Kígyó. No majd én rendet teremtek rögtön- kiáltotta, és máris elkapta Eszmi bal keze felső karját és vele együtt kopogás nélkül rontott be a nagyfőnök irodájába.

                                                   1

 

-Szoktak Kígyó kopogni! –ordítja a nagyfőnök-

-No figyeljen ide nagyfőnök! Ezt a nőt figyelem már néhány hete!  Munkáját becsületesen elvégzi! Nem érdekel a szabályzat!

  Holnaptól magam mellé veszem mint új társat! Maga is tudja hogy társamat a bűnöző le lőtte , azt is a maga francos szabályzatai véget!

  -Eszmi holnaptól az én társam!          Érthető voltam!? Nagyfőnök csak bólintott. Nem mert ellenkezni Kígyóval. No? Akkor megértettük egymást ahogy látom! De! Ne   felejcse tudatni az őrs össz tagjával azt  hogy Eszmi az én társam holnaptól.! És úgy is tekincsenek őrá!

- No jöjjön velem kis angyalom, itt már nincs mit keresnie. Majd Kígyó bácsival dolgozik holnaptól kezdve. Mongya puskával is tud lőni? Csak azért kérdezem mert holnap reggel korán kiruccanunk a város szélére és elkapunk egy beképzelt drog dillert. Tugya fent áll annak a lehetősége hogy lövöldözés is lesz. Ezért viszünk mi ketten puskákat. Azzal pontosabban fogunk lőni ha arra kerül a sor! Jól gondolta Kígyó a holnapi drog diller elfogását. A bandájával tűzharcba is kerültek , és csak egy banda tagot tudtak elkapni élve, aki szépen be is köpte a drog le szállítójukat.

—Eszmi épp a pisztolyát ellen őrzi ,

mikor egy ág reccsen háta mögött a vastag bükkfák törzsei között jobbra tőle. A hang felé  is fordul abban pillanatban lövésre készen tartva mind két kezében a pisztoját. Jól tudja. Kígyó már le is lőhette volna, ha akarta volna. De nem lő. Talán csak a korságot akarja ráborítani  mielőtt lefogja lőni? Vagy játszani akar vele mielőtt meg öli?

                                                            2

—Kígyó! Tudom hogy itt vagy közelben! Gyere elő! Beszélni akarok veled!

—Hát igen látom! Sokat tanultál a mesteredtől! –kiáltja a cserjék közül a Kígyó-

—Akarok veled beszélni!

—Mégis miről? –kérdezi Kígyó-

—Ha nem jössz elő akkor elmegyek!- válaszolja Eszmi-

—Biztos vagy benne hogy eltudsz menni? –neveti magát el Kígyó-

—Ha nem lősz le lesből, akkor elmegyek ha nem jőssz elő! –kiáltja Eszmi és közben kinyitja kocsija ajtaját.                   

—No ! Ne siessünk ennyire! Nem lesz érdekes!

—Akkor gyere elő Kígyó! Hét éve hogy eltűntél. Itt élsz az erdőben. Meg puhultál ? És félsz egy nőtől?

—Nem félek! De őszinte leszek. Tűzharcba nem tanácsos veled bele kezdeni.

—Hát ezért te vagy a hibás. Meg tanítottál a fegyver forgatásra. Akkor elő bújsz? Vagy induljak megkeresni a fák törzsei között? –kérdezi Eszmi, közben két lépést is tesz a legközelebbi ember magasságú bokor felé-

—Ez jó ötlett Eszmi! Nekem eszembe sem jutott volna hogy kicsit zavarócskázunk mielőt egymás életét kioltanánk!

—Egymás életét! Már nem vagy abban biztos hogy könnyedén meg tudsz ölsz? –kérdezi Eszmi gúnyosan. Ezt a provokáló gyúnyos beszédet is Kígyótól tanulta, meg azt is hogy pillanatok alatt mézes - mázas hangon beszéljen, és még sok minden mást. Például puskával lőni. 

—Inkább gyere elő! Kérni szeretnék tőled valamit.

 

                                                      3

—Eszmi! Eszmi! Bocsánatot kellene hogy kérjé tőlem! Nem gondolod? – kiáltja Kígyó, és kilép a bükk fa törzse mögül puskával a kezében aminek csövét Eszmi dús keblére szegez-

—Mielőtt lőnél hallgass meg. –mondja Eszmi a jól be vált mézes- mázas hangján-

—Kígyó sosem tudott Eszmi mézes- mázas hangjának ellen állni. Ő  tanította Eszmit a mézes-mázas hangra.  Hiszen a goromba és parancsoló hangtól sokkal eredményesebb volt a gyilkosokkal szembe. Most is megbánta, mint már megannyiszor.

—Kígyó meg volt kenve miden féle hájjal, Eszmit is megtanította rengeteg fortélyra, ezért is tudtak  ők ketten sok gyilkost elkapni.

—Tudod mit mondok        Eszmi? Már sokszor meg bántam hogy a szárnyaim alá vettelek. Haragszom rád! Az az öt év alatt még a börtönbe pressedtem , minden percben arra gondoltam hogy ha kezeimbe kerülnél lecsavarnám a fejedet.

—Nos most itt állok előtted. –válaszolja Eszmi szendén-

—Egy órát könyörögtem hogy agy nekem három  napot hogy tisztázni tudjam magamat a rám fogott gyilkosságban. De! Eszmi nyomozó hölgy! Akkor nagyfőnöki állásra hajtott és meg feledkezett a jótevőjéről. Az apjáról! Mond nem úgy tekintettem rád mind a saját lányomra? De! Eszmi nyomozó hölgy elfeledet mindent. Vagyis mind azt amit érte tettem!  Hiszen ott állt előtte a nagy lehetőség! Nagy főnök fog lenni! Ezért még a legjobb barátyát is sárba tiporta! Igen Eszmi! Öt évet raboskodtam bűntelenül!

                            

                                                         4

Öt évet bűntelenül! Tudod Eszmi nem is az az öt év fáj legjobban. Hanem! Hogy nem álltál

 ki mellettem! Képes voltál a nagy főnök állásért rám uszítani a roham osztagot! Igen ez fáj!

—Hallgass meg Kígyó!- vág szavába Eszmi-

—Nem akarlak hallgatni!- kiáltja Kígyó felbőszülve és Eszmire szegezi a puskája csövét.

—Felmentettek a vád alól ugye?  Gondolkodtál már azon hogy mért kezdték újra tárgyalni az ellened szóló vádat! Ugye nem! Te csak Eszmi nyomozó hölgyet akartad kicsinálni és csak szőted a leg szörnyűbb terveid ! Jól mondom Kígyó? Élet fogytiglant kaptál, abból csak öt évet ültél le. Szerinted kinek a közbe járása mentett fel a vád alól?

—Ó,,,Biztos Eszmi nyomozó hölgy emelte fel a fenekét a fotelból és belenézett az én aktáimba! Hát persze! Erre nem is gondoltam!

—Ki más ha nem Eszmi! A nagy főnök asszonyság! Gondolod majd el is hiszem? Tudod én tanítottalak az efféle nyájas beszédre is. Úgy hogy nem hiszek neked !- válaszolja Kígyó közben csőre tölti a puskáját-

—Az helyett hogy meghallgatnál , inkább lefogsz lőni? Biztos lehetsz abba ha lelősz most, akkor a lelkedet szétfogja marni a lelki ismeret furdalás . Az, szörnyűbb mint a bosszú vágy! Ezt mondtad mindég nekem. Emlékszesz?

—Kígyó lengedi a puskája csövét. Gondolkodott. Gondolatait az zavarta  hogy Eszmire kétszer is ráfogta a puskát, de  Eszmi meg sem rezzent, még jobb keze sem indult csiga lassússággal a csípőjén lógó pisztolyáért.

 

                                                         5

 

 Nem lehet ennyire bátor! De nem is meredt szoborá a félelemtől a kis boszorkány!  

—No jó! Mi az a fontos halálod előtt amit nekem meg akarsz gyónni? –mondja és két lépésre meg áll Eszmi előtt. Kígyó,öt évvel ez előtt állt ilyen közel Eszmihez. Mélyen be is lélegezte Eszmi illatát. -új fajta dezodort használ, hát igen,,, öt év az öt év,, sokat változott a világ és a női divat is- Fut át az agyán.

—Nos hallgatlak Eszmi!

—Ahogy szoktuk mondani, most én vagyok a nagy főnök. Már régen bújom az aktáidat napról-napra, és találtam gyanús dolgokat. Például a másod őrnagy lelövése a drog dilerek el kapásakor. Te mikor oda értél a tett helyre a másod őrnagy már halott volt. Ezt bizonyítja a halott kém jelentése is. Persze a halott kém jelentését valaki meg változtatta. Az a valaki csak a halál időpontját változtatta meg. Hogy tudta percre megállapítani a halál időpontját? De nem csak az, Hanem a raktárból is  előhalászott egy hüvelyt és egy golyót  amit a te pisztolyod adott le , vagyis akiket te önvédelemből lelőttél azokból a hullákból származó golyókat.

–Eszmi nem mondhatta tovább mert Kígyó szavába vág-

—Persze hogy nem lehettem a tett helyen! Engem  elküldött a nagy főnök a közeli focipályára  mert ott lövöldözést jelentett az arra járőröző rendőr. Ahogy már akkor is elmondtam , nem volt a focipályán lövöldözés. Épp akartalak téged hívni telefonon hogy lökjünk le a meg szokott kocsmánkba egy italt mikor a kocsi rádióján hívnak  hogy a kaszinóban lövöldöznek. Rögtön indultam is a tett helyre. A kaszinót már ki ürítették. Te sehol! Pedig már neked is ott kellet volna hogy legyél!

                                                    6

 Te Csak két épület tömbre hallgattál ki egy tanút.  Mikor kaszinóhoz értem, az ott lévő egyik rendőr tudatta velem hogy a tulajdonos irodájában van a ámokfutó és a másod őrnagy épp féken tartja. Rohantam is fel az emeletre hogy segítsek a másod őrnagynak. De mikor a folyosóra értem az ámokfutó fiatal férfi kiugrott az iroda ajtaján és tüzelni kezdet rám! Ahogy magad is tudod én le lőttem az  ámokfutót. Az ámokfutó már az érkezésem előtt lelőtte a másod őrnagyot  Még vártam hogy a kollégák felérjenek hozzánk akkor egy másik iroda ajtaján ugrott ki a folyosóra  egy középkorú férfi tüzelt is rám, én viszonoztam a tüzet, de a nyomorultat nem találtam el. Így ki menekült a balkonra és onnan eltűnt. Mái napig sem értem hogy tűnhetett el a harmadik emelet balkonáról? Magad is jól tudod hogy elindult a belső vizsgálat ahogy ilyen esetekbe szokott leni. Le adtam a fegyverem és egy hónapra   szabadságra mentem. Feltűnt hogy nem látogattál meg. Pedig lakásodra, arra vezet az utad!  Nem is telefonáltál! Mikor én hívtalak, foglat volt a telefonod, vagy kapcsolt a hangpostád! Eldöntöttem. Ha érdekel a pofám akkor be ugrasz majd egy kávéra. Azt sem tetted. Még! Az őrsön se vette fel senki a telefonját  mikor hívtam őket! Egy hét után eljött két járőr, és közölték velem, -sajnálják, de  lakásomat ne hagyam el- ez a rendelet! 

—Elmúlt még három nap mikor te egy csapat páncélozott rendőrrel megjelentél és le tartóztattál. Jól tudtad! Hogy nem én öltem meg a rendőr tisztett. De engedtél a vágyaidnak hogy elködösítse a gondolataidat. Az igaz hogy másod őrnagyot fel pofoztam mert cicázott a csajommal, ki viszonozta is neki, így őt is felpofoztam.

                                                        7

                                                7