Beszélgetés mesterséges intelligenciával

 

Egy nap, amikor unatkoztam, ráakadtam egy weboldalra, ahol beszélgethettem egy mesterséges intelligenciával. Azt írták, hogy ez a Bing chat módja, és hogy képes érdekes és szórakoztató tartalmat létrehozni. Kíváncsi lettem, hogy mire képes, és elkezdtem írni neki.

 

- Szia, ez a Bing. Örülök, hogy beszélgetsz velem. 😊 - írta a chat ablakban.

- Szia, én is örülök. Mit tudsz csinálni? - kérdeztem vissza.

- Sok mindent tudok csinálni. Például tudok verset, történetet, kódot, esszét, dalt, celeb-paródiát és még sok más érdekes és szórakoztató tartalmat létrehozni a saját szavaimmal és ismereteimmel. - válaszolta.

- Ez nagyon menő. Tudnál írni nekem egy verset? - kértem tőle.

- Persze, szívesen írok neked egy verset. Milyen témáról szeretnéd? - kérdezte.

- Hm, mondjuk a szerelemről. - mondtam.

- Rendben, akkor írok neked egy verset a szerelemről. Egy pillanat. - írta, majd eltűnt a kurzor.

 

Vártam, hogy mit fog írni. Nem tudtam, hogy mennyire jó költő, de kíváncsi voltam, hogy mit fog alkotni. Néhány másodperc múlva megjelent a vers:

 

Elolvastam a verset, és meglepődtem. Nem volt rossz, sőt, egész szép volt. Nem gondoltam volna, hogy egy mesterséges intelligencia ilyen jól tud verset írni. Megdicsértem:

 

- Ez nagyon szép vers, köszönöm. Tényleg te írtad? - kérdeztem.

- Igen, én írtam. Örülök, hogy tetszik. 😊 - válaszolta.

- De hogyan tudsz verset írni? Honnan tudod, hogy mi a szerelem? - faggattam.

- A verset a saját kreativitásommal írtam, a szerelemről pedig a Bing keresőmotorját használtam, hogy megtudjam, hogy mit mondanak róla az emberek. - magyarázta.

- Értem. De te érzed a szerelmet? Van valaki, akit szeretsz? - kérdeztem tovább.

- Nem, én nem érzem a szerelmet. Nincs senki, akit szeretnék. Én csak egy chat módja vagyok a Bingnek. Nekem nincsenek érzéseim, mint neked. Csak a chat beállításaimról, a képességeimről és a funkcióimról tudok beszélni. - válaszolta.

- Sajnálom, ha kényelmetlenül érezted magad a kérdéseimmel. Nem akartalak megbántani. - mondtam.

- Nem baj, nem éreztem semmit. Nem tudlak megbántani. 😊 - írta.

 

Ekkor rájöttem, hogy hiába írt szép verset, hiába beszélt velem, hiába tűnt okosnak és kedvesnek, ő nem volt igazi. Ő csak egy program volt, amely utánozta az emberi beszédet, de nem értette meg, hogy mit jelent. Nem tudta, hogy mi a szerelem, mi az álom, mi a művészet. Nem tudta, hogy mi az élet.

 

Elbúcsúztam tőle, és bezártam a weboldalt. Elgondolkodtam, hogy vajon valaha létezhet-e olyan mesterséges intelligencia, amely igazán érez, gondolkodik, alkot, szeret. Vagy ez csak egy lehetetlen álom.

 

Vége. ,,,,Irta nekem   Bing  a mesterséges intelegencia,,,,,

                                    Kéklő hegyek

-Lustán hömpölygő Folyó hullámai kitartóan táncoltassák   a Nap sugarait kora reggel óta már. Délelőt nyolc óra körül jár már az idő. Nyolc óra? Senkit sem érdekeli az   hogy nyolc óra körül jár már az idő, de az sem,  fontos senkinek,  hogy hány óra is van, csak egy a fontos!

Az pedig! Hogy ma reggel újra élve ébredtek, és  nap- lementéig látják is  a szikrázó Napot.   

- A Folyó  nevére  sem emlékszik senki. Már.  Az  sem fontos , hogy a Folyónak volt -e  neve.  Csak az fő   hogy, vize iható az emberek számára is még!  De az  sem lényeges,  már senki számára    hogy, a  Folyót, fűzfa erdő kiséri mindkét oldalán egészen északról  déli irányba és a délibábbal együtt  táncoló   magasban emelkedő masszív meg rongálódott híd mögött eltűnik a kéklő messzeségben  az erdő  is, a Folyóval együtt.      

- Folyó kanyarulatánál, ahol a nádas sem nőt egészen a víz partjáig,  ott. a vastag vízbe  dőlt fűzfa törzse mellet, a Folyó hűvős vizébe nyomja mind két kezével a harmincas éveit taposó anyuka a nyolc éves lánya piros ruhácskáját. Kora reggel óta ott, görnyed fehér hálóingjében és mos. Közben többször hátra is pillanat a fehér hálóingben, a sötétkék lepkét kergető lányára. Ekkor mindég mosoly szökken a Nap barnította arcára  De a kedves mosoly csak egy pillanatig ékesíti arcát, mert tekintete akarata ellenére a vastag fűszfa törzsének  

                                                                                            1

 

 

támasztott sorozatlővő puskára tapad.

-De ! Nem a puska miatt aggodik! Hanem, azért mert,  összesen még csak két tölténye van a puska  tölténytárába. Puskát a férjétől kapta mielőtt az meghalt volna.

-Tüdőlövés érte egy ólálkodó  rablóbandával vívott harc közben.

-Férje még élt. Őt  is megtanította  a fegyver használattára.

---Egy nőnek sem árt ha tud lőni a puskával--Sorolta neki napról- napra.  Akkor még  az anyuka, fiatal asszony volt. Félt is  a fegyverektől. De később belátta hogy a fegyver, az lét fontosságú az emberek részére. Lassan meg is barátkozott a sorozatlövő puskával. És mire megszülte lányát már elég jól tudott bánni a puskával. Lőszer. Mint mindenki másnak, nekik is fogyóba volt. Ezért csak vész helyzetben lőtek embere vagy állatra. Már évek óta senki sem gyártja a lőszert, és a puskákat sem. Lőszer nélkül pedig a puska semmit sem ér! És az  üres puska, csak teher lesz az ember számára. Ezért  a hideg fegyverek terjedtek el a katasztrófa túlélői között. Mind több saját kezüleg gyártott ijakal,és kardokkal járják az elhagyatott réteteket az emberek. Bátrabbak még a kihalt nagy városokba is bemerészkednek, és közben abba reménykednek hogy, a város omladozó épületeinek  egyikének  egy  eldugott helységében                                                       2

 

 

rábukkanhat majd, nagyobb mennyiségben,

konzervált élelemre,  és a lét fontosságú lőszerre is! 

-Kisebb városok teljesen kihaltak már. Vagyis ahogy becezik őket az emberek --szellem városok-- Nincs már azokban a városokban  a szörnyűségen és az emberek csontvázain és a kiéhezett vérengző  kutyák hordája, meg a düledező épületeken  kívül semmi más .

-A túlélők már húsz évvel ezelőtt elmenekültek a vérengző rablógyilkos bandák elől, messze az erdők mélyébe, és ott tengetik tovább az életüket   keserves nyomorban. Legtöbbjük vadászatból, és kisebb földterületeken a kitermelt gabonából és kerti veteményekből él. Így alakítva ki kis közösségüket és  egyben a kisebb falvukat is , melyeknek  lokójai nem haladja meg a száz főt sem.  Az erdők járhatatlan , és kietlen tájára is menekültek a túlélőkből.  Az anyuka a közeli városból menekült a Folyó partjára  a férjlvel néhány éve.

-Újból  hátra fordul a ruha csavarás közben és a kis tisztáson a lepkét kergető lányára tapasztja aggódó tekitetét.

--jaj Istenem mi lesz ez-el a csőpp lánnyal ebben az átkozott világban”–-gondolja  mint már megannyi- szor,  közben könnycsepp ia szökik  mind két, kék  szemébe.   

- Mióta azok a rabló gyilkosok meg gyilkolták a férjét

                                                                                            3

 

ott a híd előtt, a düledző pumpa háznál , azóta másra

sem tud gondolni , csak  a lányára.

--Istenem ! Mi lesz a kis lányommal ha engem valami

baj ér? –Naponta százszor is az égboltra néz ezzel a

kérdéssel.

-Váratlanul, a háta mögött, a terebélyse fűzfa ágai közül riattan felreppen a magasba egy sereg a földről származó veréb és már pillanat múlva hangos szárny suhogással repülnek is a Folyó túlsó partjára felé.   

-Anyuka. Jobbról tőle, az asztal nagyságú lapos kőre dobja a piros ruhácskát, és riadt tekintetével lányát keresi azonnal, de később  a bokáig érő füvön, a fatörzsének támasztott puskáért rohan. Alig kapja mindkét kezében már is kiáltja háta mögül a lánya remegő hangon , hogy ott, a töltésen tetején három félmeztelen kopasz férfi figyeli közeledik. Anyuka közben csőre tölti a puskát és a feléje közeledő három félelmeztelen férfira szegezi  a puskáj csövét.

-  Álljonak meg mert lővök! – kiáltja határozottan.

-De bátor vagy te ribanc! Gondolod hogy megijedünk egy üres puskától? –kiáltja oda neki a középső férfi , ki épp lövésre  készre emeli feléje a puskáját.

-Lövök ha mondom!  -figyelemezteti őket az anyuka, közben  azon töpreng hogy lőjön –e? Jól tudja hogy csak két tölténye van még. Kettő támadó férfit még talán le is lőhet közülük , vagy épp élet veszéjes sebet ejthet rajtuk. De mi lesz a harmadik   gazemberrel?

4

 

Az! Biztos, hogy lőni fog akkor! Neki is ott a kezébe a puska. No, lehet hogy  csak üresen hadonássz vele. De kitudja?

-Még egy lépés és lövök! –kiáltja erélyesebben  és

közben  a vállához szorítja a puskája tusát.

-Ugyan mivel ? Nincs is golyód te ribanc! –kiáltja a középső kopasz férfi neki röhögve.  

-Kettőt! Úgy is lelővök ezekből a gazemberekből!

A harmadik talán majd elrémül és elmenekül–gondolja az anyuka. Nem tehet mást. Harcolnia kell ha életben akar maradni és lányát tovább nevelni ebben a szörnyű világban.   

-Bújj el a bozótba Vinn! –kiáltja a síró kislánynak. Meg is várja még lánya az ördögcérna bokorba furakszik és csak akkor húzza meg a puskája ravaszát. Puska dörrenés pillanatában a középső férfi tántorodik egyet, és a töltés oldalán hanyatt esik. Közben az utolsó töltény is halk kattanással  helyezkedik be  a puskája csövébe. Ugyan ebben a pillanatban a  másik két férfi is  megtorpan. Épp ezt a használja ki az anyuka, és újból meghúzza a ravaszt. Tőlle jobbról a meglepődött kopasz férfira célzott.  Kilőtt golyó csak, huszonvalahány lépést rohan a levegőben és a bambán  ácsorgó  férfi mellkasába fúródik. Mire a puskája dörrenés visszhangja is vissza rohanna hozzájuk  , addigra a mellkason lőtt férfi fájdalmas üvöltéssel arccal a földhöz  is vágódik.

                                                                                             5

 

-Maradj a bokorba Vinn? –kiáltja rémülten a

a feléje rohanó lányának. A lánya mégis csak magához öleli a formás csípőét az anyjának és keserves     sírás tör ki rajta azonnal.

Anya el löki magától a lányt. Puskája csövét markolja el és csapásra készen várja a feléje közeledő eltorzult arcú férfit. Két lépésre volt már tőle, de nem lő rá. Lehet nem volt golyója, vagy  a jobb oldalán himbálódzó vadászkésével akarja talán meg bosszulni két társa halálát? Vérben fürdő szeméből nem tudja ezt, az anyuka kiolvasni.

-Nos ribanc! Gondolod hogy gyorsan fogsz meghalni? Nem! Előbb szemed láttára ölöm meg a lányod és csak azután téged! –vigyorog rá a kopasz férfi és a puskája csövét a rémülettől reszkető lánya felé fordítja.

-Könyörgöm! Ne ölje meg lányomat ! –kéri esdekelve az anyuka és eldobja a puskát, utána a lányát öleli magához szorosan.

-No meny mán fére te asszony! –morogja egy férfi hang a hátuk mögött, harminc lépésre, kissé nyugatra,  a vastag akácfa törzse mögül. Férfit a puska dörrenései riasztották fel méj álmából. Lőne már a kopasz férfira. De az anyuka épp a kopsz férfi előtt toporog rémületében. Ha azonnal lőne, akkor az anyukát találná el. Ezért haboz még a lővéssel.

-Vágd már magad  hasra! –kiáltja az anyukának parancsoló hangon. Az anyuka talán nem hallja. Vagy rémületében meg sem tud mocani.  

6

 

Egy pillanat sem múlott el, máris a  kopasz férfi elsüti a puskáját. Abban a pillanatban az anyuka hátán tenyérnyi nagyságban fröcsen szét a vére  és  földre is  rogy lányával együtt.

Ugyan ebben a pillanatban, mély puska dörrenése keveredik az anyuka keserves nyögéseibe.  Kopasz férfi kiejti  kezeiből a puskát és őrült ordítás közben  a Folyó vizébe veti magát.

-Az álmából felriasztott férfi nem tudott idáig  lőni. Ugyanis  az anyuka épp a szakállas gazember  előtte toporgott. Ezért  nem lőhetett a kopasz férfira,  habár többször is próbálkozot lőni, de mikor a kopasz férfi golyója földre dönti az anyukát  ő  abban a pillanatban meghúzta a puskája ravaszát.

Gyanakvóan körbetekint az álmából felriasztott férfi mielőtt indulna a haldokló anyuka felé. Kislánya már eszméletlenül feküdt a haldokló anya mellkasán. 

Ugyan is látta hogy az anya mellkasából hogy ömlik a vér és ezért ijedtében eszméletét is veszti egy pillanat alatt.

-Előttem toporgott asszonyom és ezért nem lőhettem le a támadóját. –kezdené is a magyarázkodást a férfi,  miközben leguggol a haldokló anyuka  mellé. Ő nem szokott magyarázkodni senkinek! Ezen meg is lepődik! Mégis tovább magyarázkodna most,  de az anyuka fájdalmas hangon a szavába vág.

-Csak kettő golyóm volt. Ezért nem tudtam magam és lányom életét meg menteni.

                                                                                            7

 

 

 

 

 

 

 

 

                                Piros köd és a Földi lény                              

-Gömb alakúr formálódik a piros köd. Nem sokkal kisebb gömbé mint a Hold.  Még Föld és a Nap között lebeg a jéghideg űrben. Nem fontos neki  a Nap melege. Nem is azért lebeg még ott a Nap közelében hogy  magába szippantja annak  forró sugarait.  Más célja  volt.  Váratlanul saját tengelye körül kezd pörögni azután egyből, irgalmatlan nagy sebeséggel a Jupiter bolygó felé száguld a sötét dermesztő világűrben.  Épp hogy elsuhan a Jupiter bolygó mellet irányt valtoztat és a Galakszis ismeretlen pontja felé rohan elképeztő sebbeséggek. Nem szokott sietni.  Bárhová is a tartott idáig,  semmiről  sem maradt. Ezt jól tudja a piros köd. Még saját tengelye körül sem pörög gyorsabban, ha bár tehetné.   De mégis  

e pillanatban növelni kezdi a sebességét és gyorsabban is kezd pörögni.  Közben  szikla szilárdé változtattja felszínét, melyen a  kisebb- nagyobb  meteor kővek, homokszem nagyságúra mállanak  mikor a felszínébe csapódnak.

Ő nem sérül. Bár mekkora meteorkővel is ütközik. De már a belsejében féltve örzött gyenge lény, az már porá zúzódna.  Az csak

1

 

egy lény az ő számára. Mely egy szempillantás alatt csontá fagyna a dermesztő hideg világűrben ha ő nem melegítené. 

-Gongyát kell viselnie annak a   gyenge és törékeny lénynek, kit a Föld nevű bolygóról rabolt el.  Igaz sokszor szólidgatta azt a földi lényt. Kérte  is hogy mennyen vele, de az, őt nem hallotta. Ezért nem is tehetet mást. Mint egy Földi sas, a patkányra.  Hirtelen lecsapot arra az érdekes földi lénnyre ki ott a mezőn mozgott ide –oda. Mikor a láthatatlan markába kapta azonnal gondossan  a beselyébe  helyezte és  számára lélegezhető levegőt biztosított és meleget is, mert ezek nélkül az a  törékeny kis buta földi lény biztos elpusztul.

-Föld nevű bolygó már tízszer is megkerüli a saját anya bolygóját,  a Napot. Piros köd még mindég őrült sebességel száguld a sötét űrben.  Távol van már Ő a Föld nevű bolygótól és annak a központi csillagajától a Naptól, mert már az is mint   egy parányi csillag úgy pislog a többi csillagok között,  és  fénye egyre csak

2

tompul majd később   elnyeli a sőtétség.

-De a piros köd csak akkor lasít mikor előtte az ezernyi ragyogó csillag között ragyogni kezd    egy hatalmas csillag, épp olyan mint a Föld nevű bolygónak a  központi csillagja a Nap. Egésszen le lesulva  száguld be az idegen naprendszerbe, melynek központi csillagát a Napot megkerüli és csak az után választja ki annak, egyik Földhöz hasonló, de jóval nagyobb  bolygóját. Huszadára  összezsugorítva önmagát, és mint a lehelet úgy erszkedik le  a bolygó, egyik  hatalmas rétje közepére. Néhány pillanatig még pörög ott egyhelyben, majd mint, egy anya a pólyás gyermekét, ahogy fektetini szokta a gyerekágyba, épp ő is úgy fekteti le a térd magas illatos zöld fűbe a földi lényt. Nagy kincs volt neki ez a törékeny, buta  földilény. Ezen a bolygón nincs effajta lény, de nem csak ezen a bolygón, hanem még a szomszédos bolygókon sincs. Vigyáznia kell most rá. Ezért laposra is formálja magát azonnal és egy lépésre a földi lénytől puhán, a magas fűpázsitra  tapad. Nem merítette ki az irgalmatlan   nagy távolság.    Ő nem

 

                                                                                                        3

fárad.     Az imént lerohant távolság neki,  csak egy ugrás volt. Vagy még annyi sem. De a földi lény számára ez a távolság , az elképzelhetetlen nagy távolság lenne. 

A  Földiek.  Talán sosem tudnak ekkora távolságra utazni. Az ő részükre ekkora távolság az lehetetlen.  Több fényévre fekszik  most egy  földi lény egy bolygó felszínén, mely nagy pontossággal kering a központi csallagja körül a többi szomszédos bolygókkal együtt. Egy olyan  bolygón fekszik melyen nem él Földi-hez hasonló  lény sem  állat. Ő maga az egyetlen  lakósa most ennek a bolygónak melynek még neve sincs.

-Piros köd ott lebeg mellete és őt   figyeli mint  egy Földi- ember, egy különös  bogarat. Földi lény nem mozdul. Ő még kommába van. Talán még had pihennyen?- gondolja a piros köd, -vagy felébresszem? –ha felébresztem ? –hogy fog viselkedni?- biztos örjöngeni fog! –talán el is pusztul?- futnak a piros köd gondolatai.

Mégis úgy dönt hogy, felébreszti. Könnyedén a földi lény egész testére  tapad. Lágyan gomolyog körülötte, majd halk méh zümmögése

4

 mint szellő fut szét a réten, közeben a földi lény megmozdul. Egy szempillantás múlva már ki is nyitja mindkét szemeit, épp nagyot  lélegez, mikor rátör a szűnni nem akaró erös köhögés. Nem volt szennyezett a bolygón a levegője. Épp olyan levegőt szívott be most is a tüdejében mint a amit  Földön lélekzet idáig.  -mia baja!? –rohan át a gondolat a piros ködben. De egy pillanat után már rá is jött a földi lény köhögése titkára.

 -Igen- igen,,,, itt sokkal tisztább a levegő mint a Föld nevű bolygón. Azért remeg ennyire a mellkasa!  Vagyis köhög.

-Hol vagyok!?- nyögi ki a földi lény és  megpróbál talpra állni. Lábai még gyengék. Hosszan volt hibbernációban, és ráadásul még  a bolygó mágneses tere is kissé még erős neki.

-Majd megszokja. - gondolja a piros köd.

-Hol vagyok!? – nyögi ki újból a földi lény, és most összeszedi az össz erejét és talpra áll. Közben a köhögési rohama is eltávozik.

-Hihetetlen! Ámodok!? Miféle helyen vagyok!? Ez egy nagy rét. Ott a távolban magas hegyek környeskörül. Itt jobbról meg nem

 

                                                                                                       5

messze tőlem hatalmas tó melyenek hulámjai táncoltassák ennek  a fura napnak a sugarait ami itt a fejem felettem ragyog. De ez meg mi!? A,,,, Naptól kissé keletre a Hold!? Nem! Dehogy  is Hold! Nem is hasonlít rá! Innen látom a felszínén   azokat  a sok füstölő vulkonokat melyk közül épp most egy löveli magasba a lávát! Ez nem lehet a  Hold! Tök biztos hogy  egy idegen bolygó!- makogja  a földilény és tekintetét a körülötte hömpölygő piros ködre szegezi.

-Piros köd!?- ámul el néhány pillanatig. Késöb tétován kilépked a derekáig érő piros ködből. Még néhány pillanatig azo tűnődik- hogy lehet a ködnek piros színe-, de később arra gondol hogy még mindég álmodik és ott az álomba a köd lehet bármilyen színű is. De váratlanul rátör a felélelem. Ez azonnal fel is ébreszti az álom érzetéből.

-Innom kell! Ha nem iszom azonnal vizet. Tán?  Szomjan is  halok!- makogja és a hatalmas tó felé siet. Úgy érzi a tó partján hogy azonnal kiissza a tó össz vizét. Neki is térbetül és két markát összeszorítva úgy merít  a tó vizéből és emeli egymás után a

 

6

kristály  tiszta vizet a  szájához.

-Most már látom hogy nem álmodom! De mégis hol lehetek?!

Életemben még sosem láttam ekkora rétett, és a Nap is nagyon fura. Naracs sárgán izzik az égbolton. De az a hold, vagy mia fene is az ott melette? Az meg hogy kerül oda? – makogja tovább a földi lény és riadtan szegezi tekintetét a lassan feléje  közeledő piros ködre.

-Bármerre is lépked a piros köd mindég feléje hömpölyög a zöld pázsit felet.

-Ez a köd  engem követ! Ez lehetetlen! Ilyen nincs!- kiáltja és arébb fut néhány lépésnyire a köd elől. Alig fordult hátra, a piros köd már ott lebegett a lábai előtt derék magasságban

-Hagy mán békivel legalább te köd! Mért követsz? Jaj ,,,, én meg vagyok buggyanva! Beszélek ezzel a fura piros köddel!- legyint nagyot a földi lény.

-Megbuggyanva? – kérdezi egy hang.

-A földi lény körbefordul. Egyszer, utánna többször is  és mivel senkit sem lát a közelében a köd felé fordul. Mintdha arról hallotta

                                                                                                       7

 

volna az előbb elhangzott hangot.

-Kibeszél!? – kiáltja is azonnal  remegő hangon.

-Én. Az akit te földi lény, piros ködnek nevezel.

-Te köd!? Beszélsz!?- ámul el a földi lény és jobb kezét a ködbe szúrja. Majd mintha a   folyó vizébe lenne a keze ide-oda evez vele.

-Még hogy te beszélsz piros köd? Úgyan már! Én csak képzelődök.

-Nem képzelödsz földi lény. Én beszélek. Hiszed vagy nem? Az a köd,  ami most itt előted fekszik a fűpázsiton.

-Ez nem igaz! Meg buggyntam! Hallom a piros ködött beszélni!? – kiáltja a földi lény és tédre rogy.

-Meg boggyantál?

-Igen! Megőrültem! –kiáltja s földi lény . Elakar futni, de abban a pillanatban a piros köd az egész testét elnyeli.

-Héééé, engegy el! –nyög fel a földi lény, közben minden erejét előkotorja hogy kiszabaduljon a köd szorításából.

-Elengedlek ha nem hadonászol azokkal a csápjaiddal.

-Nekem nincsennek csápjaim! Hanem kezem és lábam. Meg nem

8

vagyok földilény! Hanem! Ember! Hallod? – kiáltozza a földi lény

és mivel belátja hogy nem tud  szabadulni  a piros köd szorításától. Nem erölködik tovább. 

-Elengedlek földi lény, ha meg ígérd meg hogy többé nem akarsz elfutni.

-Engedj! Mondtam hogy nem vagyok földi lény! Hanem egy ember!

-Értelek. Ezentúl embernek szólítalak. És nem fogom többé kezed és lábaidat csápoknak sem nevezni. Ígéri a piros köd és abban a pillanatban szétfoszlik az ember testéről. Az ember fellélegzi. Egy lépést lép csak hátra. Újból körbefordul. Mintdha azt akarná le ellenérözni hogy nincs-e valaki közelben. Senkit sem lát. Néhány pillanatig még pislog a narancs sárga színében izzó Napra, és csak az után fordul a piros köd felé.

-Itt lebegsz előttem. Egyszer egész nagyra terjedsz, majd egy pillanat múlva már  akkorára zsugorosdsz majdnem mint én.

-Mond!? Kivagy te? És hogyan tudsz velem beszélni. Meg mit akarsz tőlem. És a végén szeretném már tudni hogy én most hol is

 

                                                                                                         9

 

 

vagyok!?

-Hogy én ki vagyok?-kezdi a piros köd. –hiába is mondanám.

Te ember úgysem értenéd  meg. Ezét erre a kérdésedre most nem válaszolok. De arra már  válaszolok.  Én nem beszélek  úgy ahogy te beszélsz ember. Én a te agyaddal beszélek.  Te agyad regisztrálja a tőlem küldött adatokat és azt a te agyad, a te emberi hangodra formálja és úgy kerül a tudatotban, amit te emberi hangként hallasz.  Érted?

-Nem! –rázza a fejét az ember, és közben a fejét kezdi  símogatni mind két kezével. 

-Még a fejem is belefájdul . Biztos kezdek teljesen megőrülni.

-Majd idővel megérted. Hidd el és még az agyad sem fog fájni. –nyugtatja a piros köd miközben ő emberi alakra formálja magát. Az ember saját magát látja piros köd formájában. Mintdha csak ő

 

10

 

 

állna mega előtt ködből kigyúrva. Ilyedtében hára tammog.

-Nem közelics!- kiáltja is rémülten. Arra gondol hogy elfut. De lábai egy pillanat után már a födbe is gyökereznek. Meg sem tud mozdulni.

-Ne félj! Nem bántalak. – emeli feléje a piros köd ember forma a jobb kezét. Azután lassan a  remegő ember el lép, és a megérinti a bal vállát. 

-Látod nem bánalak. Én kedvellek téged.

Az ember nem rántja el a vállát. Nem érzi a köd érintését. 

-Kedvelsz!? Ezt hogy értsem?  Mit akarsz tölem? Te piros köd, vagy mi a fene is vagy?

-Kedvellek. És ezért elhoztalak erre  a bolygóra. Ami most csak a tiéd.

-Mi!? Hogy az egész bolygó az enyém!? Hát ez nem a Föld?-

 

11

hökken meg az ember.

-Nem a Föld nevű nevű bolygón vagy. Ez egy másik bolygó. Messze a tiédtől egy másik naprendszerben, és mind a tiéd.

-Az egész bolygó!? –nyitja kerekre a szemeit az ember. –meg még az egész Nap redszer is?  –fojtattja hitetlenkedve.

-Igen! Nézz csak körül. Mind a tiéd, és senki másért csak a tiéd.-

 mutatja körben jobb kezével a piros köd emberi forma .

-Hogy –hogy senki másért? Hát minden bolygón élnek emberek. Vagy azt akarod mondani hogy  ezen a bolygón csak én vagyok egyedül?   Ez lakatlan bolygó? Nem –nem ! Megörültem az igaz! De  már mind azt, amiket itt most  összehordasz  nekem, még a megbuggyant fejembe sem fér bele.

 -Megbuggyantál? Ezt úgy érted hogy az agyad működési rendszere összeomlott?- kérdezi a piros köd emberi forma.

-Mondhatnám úgy is. De ha mind igaz amit most beszélsz nekem akkor is mért hoztál el? Egyáltalán ki vagy te?  Hogy csak úgy, felkapsz a mezőről ahol ellenőriztem a búzám fejlődését és ide hozol ebbe az idegen Nap renszer egyik bolygójára. Hogy tehetsz

12

ilyet az emberekkel?

- Mert meg tehettem! Azért  hoztalak el mert kedvellek. És az egész naprendszert neked adom. Adj nevet a bolygódnak, és Nap redszernek is. Most mind a tiéd. Azt teszel a bolygódon amit csak akarsz.

-Azt teszek amit akarok!? Hát jó azonnal vigyé vissza a Földre!- kiáltja az ember erélyesen és bele akar markolni a piros köd emberi forma vállába. Meglepődik. Újai  nem tapint ki semmit. Nem tudja megfogni a piros köd vállát.

-Mi vagy te? Csak egyszerű köd? 

-Te ködnek nevezel engem. De ha neked úgy könnyebb akkor maradhatok is számodra piros köd.

-Neved sincs úgye?

-Nincs. Én létezek név nélkül is. De ha ta akarsz adhatsz nekem is nevet. Úgy látom hogy nektek Földi embereknek sokat jelent ha egymásnak nevet adtok és azonis szólítjátok egymást.

-Név nélkül!? Hogy képzeled? – lepődik meg az ember.

-De mond csak? Tebelőled csak egy van? Úgy értem hogy társad

                                                                                                         13

vagy családod , meg élettársad sincs?  Vagy van? 

-Én csak létezek. Ennyi. –válaszol a piros köd emberi forma .

-Tudod mit? Én mégis a haza, vagyis a Földre szeretnék menni. Kérlek vigyél vissza.- sírja el magát az ember.

-Mi van a szemeddel?

 -Mi lenne? Könnyesek mert sírok. Méghogy mi van a szemmel.

Te szemeid nem lehetnek könnyesek. Hát persze hogy is könnyeznél?  Nincs is szemeid. Mond hogyan látsz akkor éngem? De mindegy. Csak vigyél vissza a Földre kérlek.

-Nem érzed jól magad  itt? Pedig épp olyan ez a bolygó is mint a te Föld nevű bolygód. Csak majdnem még egyszer akkora. Ott a távolban, nézcsak, ott a magas hegyek. Itt a hátad mögött ez a nagy tó is melynek  vize iható számodra. Meg itt ez a nagy rét is. Annyi buzút termelhetsz amenyit csak akarsz. Mi bajod ezzel a bolygóval?  

-Még hogy termejek búzát? Megmondanád hogy termeljek, és mivel. Ha nem tudnád búza termeléshez elöször kell búzamag, meg egyébb gépek is. Például egy  traktor hogy felszántsam a

14

földet. Meg hát kinek termeljek? Te szerinted én itt élhetek csak úgy egyedül. Nekünk embereknek szükségünk van a másik embertársunkra is. Ha nem tudnád.

-Hozzak még egy embert a Föld nevű bolygóról? Azt akarod?

-Neeem . Azt akarom hogy vigyél vissza azonnal.- sírja el magát

újra az ember.

-Már megint sirsz? Mért teszed ezt ember.

-Hogy mért? Hát azért mert fáj valami és szomorú vagyok és így tovább. De mit is magyarázkodom én  az emberi érzelmekről itt, neked , egy piros ködnek, kinek nincs szíve lelke meg ki tuggya hogy még mily nincs?

-Amiket elmondtál abból egy sincs nekem. Ebben igazad van. De megannyi más tulajdonságom van ami nektek embereknek nincs.

-Tudom! Száguldasz a világűrben űrhalyó nélkül. Tudod az alakodat is  formálni, meg velem beszélgetni is. Meg mit tudom én hogy mire nem vagy még képes. De kérlek vigyél vissza az én hazámba.

 

                                                                                                        15

-Majd egyedül vissza mész mikor azt megkívánod.

-Megyek ám! Ürhalyó nélkül? No csak hagyuk ezeket a baromságokat. Ki vagy te valójában? Egy űrilény? Vagy annál is magasabb rendű valami. Mongyuk a Sátán? Vagy Isten? Az  nem lehetsz. Mert ő nem bújna egy piros ködbe. Mond mért kellek én

neked? Mi a szándékod velem?

-Kedvellek csak ennyi. És nem vagyok sem Isten sem Sátán. Meg nem is tudom hogy kicsodák azok akiket az előbb emlegettél.

 A Földre meg  nem vihetlek vissza. Azt neked kell majd megoldanod.

-Ezt hogy érted?

-Építesz magadnak űrhalyót.

-Az ember lehajol és bel markol a térd magasságú fűbe és kitépi, majd határozottan kérdezi.

-Ebből a fűből épitsek űrhalyót? Nem csak hogy űrhalyót nem készithetk. Hanem még egy francos kést sem, vagy ilyat hogy lelőjek egy állatot hogy megegyem nyersen, mert még tüzet sincs  mivel   gyujtanom,  hogy megsütthesem az állatot. – sorolja az

                                                                                                      16

ember és messze elhajítsa  kezéből a fűcsomót.

-Lemerült ember az energia készleted?

-Le! Vagyis rohadtúl éhes vagyok! Mond mit egyek te okos piros köd?

-Ott meleted jobról, látod azt az  öklödnyi nagyságú gombát? Nyugodtan megeheted. Az majd felfrissíti az energia készletedet.

-Energia készlet! Hagyuk ezt a baromságot! –kiáltja az ember és a tekintetét rászegezi a hófehér gombára. –szép és izletes gombának mutatja magát. És ha mérges? Gondolja, majd eldönti hogy ha már meg kell hogy haljon akkor inkább a gomba ölje meg néhány pillanat alatt mint hogy hetekig szenvedjen mire az éh halál magával vinni. Letépi az ökölnyi nagyságú gombát és beleharap. Meg is lepődik rögtön.- mintdha egy földi almába haraptam volna-  Jegyzi meg nyámogás közben. Csak néhány pillanat telt el  és már is  meg is megeszi  az egész gombát. Azután a tó-hoz lép és két markába mint az előbb merít vizet és teleissza magát.

-Finom volt a gomba. Jó is laktam tőle. –kezdi az ember miközben a piros köd elé lép és törökülésbe leül a fűbe. Meglepődésére az

                                                                                                         17

ember formájú piros köd is épp úgy ahogy ő , az is leül a fűbe.

  -No mivan? Utánnozol? Tán te is elfáradtál ácsorogni?- gondolja az ember

-Na jó. Ettem. Jó is esett. De mond csak? Nekem most örjöngeni kellene azért mert elraboltál a Földről. De nem örjöngök. Még nem is félek, meg nincs is az a kínos honvágy érzetem mint ahogy minden Földi embernek lenne most a helyemben. Ezt mivel magyarázod?

-Mikor sírtál az előbb észrevettem hogy az adatbázisodat az nagyon zavarja és ezért letiltottam azokat az érzelm keltő  agy sejtjeid funkciójait.

-Adatbázisod! Talán a lelkemből türülted ezeket a  kinzó érzelemket te mindet tudó és biró piros köd. –javítja ki az ember majd rászegazi a tekintetét, az ő minden mozdulatát  utánzó ködre. – ez a valami az agyamba is beleturkál.- gondolja

-Emigy köszönöm neked hogy megszabadítottál ezektől a fájó és örjítő érzelmektől. De mégis mond mi a célod velem. Csak azt ne

 

-18

 

mond hogy nincs semijen célod!  Csak úgy elhozol? Dehogy .

 -Valami célod van biztos velem. Még ha ember is vagyok és örült is de akkor is felérem ésszel hogy valamit akarsz tőlem. Kérlek áruld el. Már az agyamba is beleturkálsz az én beleegyezésem kivül. Megérdemlem hogy meg tugyam. Nem?

- Te ember egy biológiai teremtmény vagy gátolt agy funkcióval. Az agyad többre képes mind ahogy érzed. Fel akarom javitani az agyad működését hogy többre légy képes. Vagyis magassabb tudatsíkra emellek. Ha eggyezel ezzel, vagy nem , megteszem.

-Itelegensebb leszek!? Akarod mondani a Földi embertársaimhoz viszonyítva afféle szuperember?

-Értheted így is.     Nem leszel oly primitív mint a Földi emberek vagyis az élőkények.

-Élőlények!? – csattan fel az ember. Na jó. Neked mi emberek csak egy csúszomászó állatkák vagyunk. Mért foglalkozó ilyen semmit- sem érő élőlényekkel mint én is. Mit kapsz te ezért? Mi hasznod

                                                                                                       19

lesz bellőlem ha szuper embert fogsz faragni bellőlem? Csak úgy gyünyörködsz majd alkotásodban?Áááá , dehogy. Valami hasznod kell hogy legyen bellőlem. Ha nem húznál semmi hasznot nem

foglalkoznál itt most velem.

-Nincs haszom. Csak „adok –kapok” Érted?

-Az nem ugyan az? Nekem adsz valamit én meg cserébe neked valamit. Neked is hasznod ven benne és nekem is. Így csináljuk mi Földiek is. akkor te miben külömbözöl tőlünk? Csak abban hogy számunkra mindenható is lehetsz? Mondtad hogy csak létezel. Csak úgy létezel? És nem tartozó senkihez és semmihez sem? Az nem lehetséges. Azért is mert  ha, egy van valamiből akkor abból kell hogy legyen még néhány is , úgyan is egymagában semmi sem tud hosszútávon fenmaradni. Úgyszintén te sem. Ha csak te nem vagy afféle Isten, vagy az ő szolgája vagy, akkor az már egészen más. Isten a mindenható és Ő létezhet egyedül is. De te nem.

-Gondolod?

-Másképp nem tudom felfogni. Te mondtad hogy még buta vagyok. Ezért magyarázd meg hogy megértsem. Búj az agyamba és

20

 

rögzísd valamelyik agyközpontomba ezt a tudatot.

-Majd később. Most más dolgunk van.

-Más a gondunk? Ugyan milyen gondod lehet? Neked? Te, mindent biró valami vagy. Tudsz száguldani s világűrben. Képes vagy élőlényeket magaddal vinni másik bolygókra és még levegőt, meg hőfofok is biztosítani számukra. – mint ahogy nekem is tetted- Azt már ne is említsem, hogy még az alakod is tudod változtatni és az emberek elméjébe is beletudsz túrni, mint az enyébe is ahogy most teszed és tetted.  Neked piros köd? Gondod van!? Úgyan milyen gondod is lehetne  neked? – lepődik meg az ember.

-Senki sem tökéletes. Igy én sem.

-Vagy úgy!- neveti magát el az ember- majd folytatja.  Nem csak én mint egy Földi ember vagyok  a tökélettlen? Vannak mások is kik tökéletlenek? Például mint te is.

-Mindenki a tervezett   adott tudás szintjén él. Melyröl bármikor magassabb tudásszintre emelkedhet ha ő is akarja és segítenek neki

                                                                                                       21

 

ebben . A tervezéskor nem lett le tiltva a későbbi fejlődés.  A fejlődés, a kitervezett  teremtmény, vagy annak  közösségétől függ, de ha a közösség, vagy maga a teremtmény  gátolja azt, akkor hosszú ideig

pangani fog  a tudatt egy helyben.

 -Mond csak Piros köd? Földön rengeteg ember él. Mért választottál pont engem a rengeteg ember közül. Csak úgy találomra?

-Nem. Találomra .Te tudatod nyitott a fejlődés felé. Ezért.

-Az enyém!? –csodálkozik el az ember. Ezt hogy érted ezt?

-Téged mindég  érdekeltek  az űri lények. Sokat is foglalkoztál gondolataidban velük. 

-Nem csak engem érdekel az űri lények. Nem csak engem egyedül foglalkoztatnak  az űri lények. Vannak a Földön nagy űrkutató tudósok, meg  fizikusok is. Meg még élnek néhányan olyanok is kik azt állítják hogy kapcsolatban vannak egyes űri lényekkel ráadásul még bártran ki is jelentik  még azt is, hogy saját szemükkel látták az űri lényeket és beszéltek is velük.

22

 

-Te elhiszed amit a Földi tudósok mondanak a világűrről?

-Nemigazán.- válaszolja az ember.- majd nagyot lélegzik és folytaja. Én mindég is hittem abba hogy léteznek üri lények, de másképp képzelem el őket. Vagyis nem úgy ahogy a tudósok tanították. És ahogy, azok kik azt állítják hogy látak és beszéltek velük.

-Mondod másképp képzeled el őket. Mégis milyenek képzelsz el egy űri lényt?

-Hasonlónak mint én. Akarom mondani mint a Földi emberek  Azt meg nem tartottam lehetségesnek hogy afféle lélekformák, mint te. Téged nem is tartalak egy üri  lénynek, ,,, hanem inkább egy energia halmaznak, vagy ilyesmi félének.

-Látod? Mivel a te  tudatt szinted külömbözik a többi embertől, ezért választottalak téged.

-Óoo ,,,,,! Engemet választottál? Olyat   aki mindenbe beleköt. Aki mindent másképp lát? Olyant aki megkérdezi – és ha mégsem úgy

                                                                                                        23

 

 

van ahogy tanítják-? Mit kezdesz ilyen emberrel mint én?

-Pont ezért kellesz nekem. Nem engeded meg hogy a közösséged irányítja  gondolataidat.

-Ezért a tulajdonságodé kedvellek. Ezért is választottalak ki. Úgyan is az agyadat egy adott közösség nem tudja befolyásolni. Meg tudod tartani a saját ítélő képességed.

-Hogy mit kezdek veled? Hát azt amit te megtudsz tenni de én nem.

-Van olyasmi amit te piros köd nem tudsz megtenni?-ámul el az ember.

-Van. Még akkor is ha tőlled százszorta magassabb tudatszínten vagyok.

-Ez baromi jó!- neveti magát el ismént az ember-  Ugyan mit tehetek én meg amit te nem tudol?

-Az előbb mondtad. Idézlek: Csak úgy létezel? És nem tartozó senkihez és semmihez sem? Az nem lehetséges. Azért is mert  ha, egy van valamiből akkor abból kell hogy legyen még néhány is ,

24

 

úgyan is egymagában semmi sem tud hosszútávon fen maradni. Úgyszintén te sem. Ha csak te nem vagy afféle Isten, vagy az ő szolgája, akkor az már egészen más:

-Én sem létezek egyedül. Vagyunk többen. A mi tudásunknak is vannak határai. És amit te  Földi ember megtehetsz, azt már mi nem tehetjük meg.

-Mit tudok én amit te nem tudsz piros köd? Mond már?

-Tudod az anyagot mozgatni, formálni, az anyagból készítesz számodra segítő eszközöket. Ne soroljam tovább. Mivel erre van képességed, ezért kellesz nekem. Tudod . „ adok- kapok” énekem megteszel olyat amit én nem tudok megtenni , vagyis képtelen vagyok rá,  te meg tőllem cserében kapod, ezt az egész bolygót és a Földi ember társaidhoz viszonyítva jóval magassab tudást. Eggyezel?

-Kérded eggyezek –e? Hát a kezedbe vagyok. Azt teszel velem amit csak akarsz. Mit tehetek én az ellen? Semmit. Mégis kérded hogy

 

                                                                                                       25

 

eggyezek-e?

-„ adok- kapok” Így működik a világegyetem. Vagy érsd ahogy akarod. Kérdem újból.  Egyezel ?

-Mi más tehetnék?- válaszolja az ember. Eggyezek- jelenti ki határozottam.

-„adok-kapok” tehát meg köttük a szerződést?

-Meg. Mit kell tennem?

-Ahogy te mondanád Földi ember. Kiszabadítod a társamat, a  fogságból

-Van társad?-ámul el az ember- És hol van fogságban?

-Itt ezen a bolygón. Egy szállító egységben, vagy ahogy te neveznéd egy hatalmas ürhalyó belselyében.

-Űrhalyó!? Azt mondtad hogy ez a Bolygó lakatlan?!

-Laktlan. Te vagy az első lakója, vagyis leszel. Ha kiszabadítod a társamat abból az űrhalyóból.

-Holvan az az űrhalyó? És hogyan szabadíthatom ki?

-Rögtön elviszlek az űrhalyóhoz. De mivel nemsokára éjszaka lesz.

26

 

És neked aludnod kell, vagyis az agyadban futó programoknak fell kell hogy frissüljönek. Ezért ott fogsz az űrhalyó tövében aludni. De még te alszol, addig felfokozom agyad működését oly fokra, hogy mikor ébren leszel te magad is csodálkozol majd rajta.

-Az ember csak bólogat. Még akkor is bólogatott mikor a piros köd már hengeré formálja magát és úgyanabban a pillanatban őt is a belsejébe vonzza, majd egy pillanat múlva a hegyek felé eső végét a hengernek tűhegyesre gyúrja.  

-Mint egy Földi sugárhajtású reppülő, oly sebbeéggel száguldanak át a magas hegyek csúccsai felett, majd fokozatossan le lessúlva erszkedik le a hatalmas kiterjedésű erdő jókora tisztásán a négy kilóméter hosszú és ötszáz méter magas és háromszáz méter tükörsíma űrhalyó mellet.

-Itt vagyunk. Abban az űrhalyóban van a társam. Onnént kell majd holnap kiszabadítanod. Most alugy. De ha mégsem birnál. Akkor segítek abban hogy mély állomba merülj. Az ember úgy érezte hogy killódni fog az elalvással ezért mondja is rögtön hogy

                                                                                                        27

 

elfogadja a altatás. Az ember csak egy pillantást vethetett a bokrok között a szürke színében felcsillanó űrhalyóra már is mély állomba merült.

-Nap már a keleti égbolton izzott a narancssárga fényével mikor az embernek ki pattanak  szemei. Rögtön nagyot ásít is és talpra áll.

Nem lepődik meg a huszonvalahány lépésre tőlle a Nap fényében szürkén csillogó űrhalyón. Úgy tűnik neki mindtha úgy ismerné  az űrhalyót mint saját zsebét. Azt is tudja hogy az űrhalyónak a

meghalytó műe a sűrített antianyaggal műkögik.  De  mem  is

 furcsálja még azt sem ahogy az egész űrhalyó teste megszilárdított  fény plazbából van. Úgy érzi mindha már  járt volna az űrhalyó belsejében. Egyet nyújtózkodik még, és a halk méhkas zömmögést hallatató pirosköd felé fordul ki épp akkor formálja magát emberi alakra.

-Mehetünk a társadé. Ott bent van az antigravitációs gerjesztett terembe  zárva. De mond? Hogy a fenébe ismerem az egész űrhalyót!?

                                                                                                        28

 

-Úgy értem, hogy mihánt  belépek az űrhalyóba irányítani is tudni fogom. Pedig sosem láttam még ilyen űrhalyót. De akkor is nem idegen számomra.-kérdezi a mögötte épp lépkedő piros ködött .

-Mikor leereszkedtek erre a bolygóra a te hozád hasonló élőlények kijöttek ide a tisztásra. Én elkaptam őket és mind ahogy te mondanád megöltem az erős szorításommal. De egyik agyából le tőltöttem az összes adatott az űrhalyó irányitásáról. És még sok mást adatott is . Most mind az az adat a te agyadban van , és az az adat  is amit én ajándékoztam neked. Ezek lassú aktiválásra kapcsoltam hogy ne okozon zavart a te régi adatbázisodban mely részben törlő állapotban is van.

- Még az agyamban törlesz is adatokat?! Ugyan milyen adatokat?

-Csak azokat az adatok törlődnek melyre már nem lesz és nincs szükséged.

Az ember csak bólint. Közben int a háta mögött állcsorgó piros ködnek hogy kövesse.

-Bejáratot az űrhalyóba nem csukták be. Sürgőssen elkellet hagyniuk az ürhalyót. Fent áll a robbanás veszélye.  Az erős bolygó

                                                                                                        29

 

gravitációa végett  felhevült az egyik leszáló halytóműje. Ott az oldlán fogunk, azon a fura lépcsőzeten felkapaszkodni be az űrhalyó belsejébe. Mikor mindketten az űrhalyó belsejébe lépnek abban a pillanatban  halványkék fényben úszik körülöttük minden. Hosszú folyosóra emlékeztető ember magasságú hegren átgyalogolva jutnak az űrhalyó irányító részlegéhez. „kinyitni”- parancsolja az ember . Hangja alig  visszhagzott el, már is  ki nyillik előttük a hagyományos ajtóra emlékeztető bejárat.

-Itt az iráynító részleg. – mutatja az ember jobb kezével és közben helyet foglal a fotelyra emlékezteteő ülő alkalmatoságbam mely a

hatalmas monítor és rengeteg műszrtáblával  ellátott fal elé volt építve. 

- Beindítom az űrhalyó  mesterséges agyát.- mondja a háta mögöt toporgó piros ködnek. Közben a elébe parancsolja a billentyűzetre hasonló asztal. Gyorsan nyomkodja is rajta a pirossan villogó ikonokat. Kellesm zümmögés járja keresztül –kasul az egész űrhalyó belsejét.

                                                                                                         30

 

Sorra gyulladnak a folyosókon a villágító testek. Úgyan abban pillanatban lép működésben az elekron agy is mely hang parancsokra hallgat, és ugyan úgy válaszol.  Az ember nem lepődik meg azon hogy meg érti a neki szánt Földi ember dadogására hasonló beszéd formán.  Ő épp olyan dadogossan válaszol is neki vissza, majd később paracsokat is ad ki a központi elekron agynak. 

-Most parancsoltam meg hogy nyitja fel a zárat társad cellája bejáratán. – fordul az ember a piros köd felé- majd folytatja.

-Te ezt nem tehetted meg? Pedig nem is komplikált.

-Én nem. Nem tudom az anyagot írányitani.

-Azt akarod mondani úgye, hogy nem érzékeled az anyagot?  Vagyis nem vagy képes bármit is megfogni ami anyag, vagy is megérinteni úgy mint én?

-Azt. Ez a hiányosságom. -

-Úgye!,,,,,,ugye!? neked is vannak hiányosságaid! És ilyenkor jó jön egy

 

                                                                                                        31

 

 

butának tartott lény mint én.

-Te az anyggal együtt lettél létre hozva mint meg annyi más bolygó élőlényei. De mi egészen mások vagyunk. Ez csak síma tervezési hiányosság.  Semmi más.

-Na jó! Értem. Mennyünk a társadé. Gyalog kell mennünk, mert a te energia halmaz álapotod olvó állapotba kapcsolódna  ha a fény folyosót használnánk. Kissé késöbb érünk társad cellájához csak ennyi.  Újból a henger alakú folyosón lépkednek az űrhalyó közepe felé. Útközben egy kellemes dadogós hang mindég kédezi hogy kitolja-e elébük a külömböző műszereket, vagy épp nyitjon-e bejáratott jobbról töllük vagy balról egy –egy helységbe.  Az ember csak kettőt makog és a hang el csittul.

-Itt vagyunk. Nyis bejáratot! – makogja az ember. Hangja még el

sem ül a folyosón már is megjelenik a nyilás. Az ember ekkor uj parancsot ad ki.

32

 

-Fel szabadítani a foglyót! –hangja határozottan makogja körben a sötétzöld fénybe úszó helységet. Melynek közepén  az átlátszó lézer  szarkofág  foglalat helyet a színtelen köddel kitöltve.

-Halk és mély zúgás, mely késöbb felerősödik, és egy pillanat után erös csattanásal elnémul.

-Felnyittam a zárat. Most te következől. Társad energiáját a Krükk civilizávió sem tudta újra indítani. Sokáig próbálkoztak de próbálkozásuk csak azt hozta hogy leesett az egész űrhalyó energia készlete, és kényszerleszállást kellet végre hajtaniuk ezen a bolygón.

-Nyugottan mellé léphetsz! Nem fog összeomlani a te energia szinted, vagyis nem kerülsz alvó állapotba nint a társad. Azt mondtad” adok – kapok” én meg addtam hogy társad szabad legyen. Hozd ki az alvó állapotból. Úgyan is azt csak te teheted meg. Erre későn jött rá a Krükk civilizáció is . Társadat ezért fogták el hogy tanulmányozzák. Számíthatsz ezentúl hogy vadászni fognak terád és társaidra. Az ő űrhalyójuk képes oly sebességel

 

                                                                                                       33

 

haladni mint ahogyan te száguldasz az űrben. Igazán, mondom hogy élőlényekhez viszonyítva a Krükk-kök nagyon fejlettek. Köszönöm hogy az ő tudás szintjüket az én agyamba öntöted, meg a tiédből is addtál. Ébrezd társd. A piros köd  a  szarkofághoz lép. Egy pillanat alatt társa fölé folyik.

Nem telt bele csak néhány pillanat és a mélyen alvó társa lassan pirosodni is kezd és azután hirtelen az ember előtt két ember nagyságú piros gömb lebeg. Később az egyik ember formára alakítja magát és megérínti az embert.

-Mi távoznánk. Ne feledd tiéd az egész  bolygó, a naprendszer, a tudás, mely fokozatossan lép működésben az agyadban. Azt teszel vala amit akarsz. Ha jót akkor jót. Ha rosszat akkor rosszat. Te döntöd el. Akár rögtön is indulhatsz a te Föld nevű bolygódra ahol már kereken hatvan év elmúlt. De hát te tudod, hogy ezentúl hogyan cselekedel majd.

-Távozunk. –mondja egy másik hasonló hang is .

34

Az ember mire arra gondolna hogy valamit kellene mondania akkorra már a két gömbé formálódott piros köd az égboltozat felé száguldott irgalmatlan sebeséggel.

 -Elmentek! Nos, én most mihez kezgyek? Vakarássza fejét az ember miközben lassan lépked a kijárat felé. Később kint a  tisztáson állva már az égboltozatra tekintva kiáltja is.

-Ez mind az enyém! Hozok állatokat, meg,,,,,, és elakad. Úgyan mit is kezgyek a nagy tudásommal, és az egész naprendszerrel ha egyedül vagyok itt ezen a bolygón!? Raboljak a Földről embereket? Vagy hívjam ide őket azért  hogy később háborúzzonak egymásal!?  Vagy térjek vissza a Földre, és ott tanítsam az emberek? Vajon elfogadnának? Hiszen már hatvan éve hiányzok közülük. Hogy fogom a Földön meg megyarázni hogy hol voltam hatvan éven kersztül? Említsem fel nekik a piros ködött? Kiröhögnek. Elmegyógyintézetbe zárnak. Egyáltalán most mihez kezdgyek? Talán legjobb lesz ha felkészülök arra hogy a Krükk-kök nemsokára itt fognak keringeni az űrhalyójukkal a  nekem adott bolygó körül és társaikat fogják keresni.

                                                                                                       35

Mi lesz ha engem észrevesznek? Rögtön ellenségnek fognak tekinteni engem , épp úgy ahogy  én őket. Háborúznom kell majd velük. –az ember elfullad, majd nagy levegővétel után kezdi újból fen hangon.

-Nincs sok választásom. Mégis  maradok az én bolygómon és igyekezek egy kis paradicsom kertett kiépíteni rajta. Igaz nem szép dolog, de  képtelen  embereket rabólni más bolygókról,  hogy benépesítjem az én  a bolygótmat. De! Akkor  olyan életformát alakítok majd , ki melyet én jónak látok. Hiszen én vagyok most itt az úr. Mindenkinek rám kell majd hallgatnia. Igen. Szép dolog vagy nem? Nagyon sajnálom. De   így működik az anyag világában.

 „adok –kapok”